Új vezetők a Szövetség élén (részletek)

Lelkes közös éneklés után – amelyet az egész konferencián Székely András és Garai Zsolt testvérek vezettek – Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke hirdetett igét a 2Pt 1:1-8 alapján. Bevezetésként, a Krisztus-követésének illusztrálására Vass Ferencz lelkipásztor történetét hozta fel, akik egyszer azt mondta a fiatal vendég lelkipásztornak, hogy „Te csak csináld, amit mondok.” Majd azt mondta: „Gyere utánam”, s kiment a szószék mögötti ajtón. Miután a gyülekezet csak álmélkodni tudott, pár perc múlva mindketten besétáltak a főbejáraton. „Ilyen a Krisztus követése”, mondta Vass testvér. „Hogy van az mégis, hogy kétezer évvel ezelőtt egy tanító azt mondta, gyertek utánam, s akinek mondta, az gondolkodás nélkül ment, otthagyva, amivel éppen foglalkozott?”, tette fel a kérdést Papp János. „Az elhívás ereje”, mondta, „nem a körülményeinkben van, nem is a mi döntésünk szilárdságában, hanem, ahogy Péter is mondja az alapigében, «az Ő dicsőségében és erejében»”. Aztán arról beszélt, hogy Isten elhívása megajándékozott mindennel, ami „az életre és a kegyességre való”. Olyan életre, amelyben benne van a kegyesség, de benne vannak a mindennapi élet kihívásai is. A „ragasszatok kegyességet” eredeti görög megfelelője egy olyan fogalmat takar, amelynek jelentése: „énekkart felállítani és annak költségeit fizetni…” Egyszóval meg kell fizetni a kegyesség árát. Konklúzióként Igazságért Küzdő példáját hozta fel Bunyan könyvéből, aki a Préd 12,6-ot idézi: „a veder eltörik a forrásnál”. „Elmegyek atyámhoz”, mondja, „– és ámbár nagy üggyel-bajjal értem idáig, most mégis legkevésbé sem sajnálom a rá fordított fáradságot. Kardomat annak adom, ki a zarándokútban utódom leend; bátorságomat és ügyességemet pedig annak, ki rá szert tehet. Sebhelyeimet magammal viszem, tanúbizonyságul, hogy a harcot azért vívtam, aki most megjutalmazóm leend,” szólt az idézet a Zarándok útjá-ból.

Szombaton 9-kor kezdődött az alkalom, ismét áhítattal, amelyet Tripó István és Rajna Ottó vezettek. Micskei testvérünk az 2Tim 1:7-et idézte. „A félelem, amivel élünk minden nap, az a test származéka. De a hívő embert nem kell lekösse a félelem. Nem lehet vakmerően élni. Kell egy egészséges félelem, de nem határozhat meg minket a félelem. Amikor a félelem eredménye a lemondás, a meghátrálás, az nem jó. Sokszor elég nekünk az emberi realitás. Engedjük-e hitünket kibontakozni döntéseinkben. Imádkozzunk, hogy legyünk azok, akiket hordoz a hit ereje. A szeretet lelke a krisztusi lélek kiábrázolása. A józanság jelent ugyanakkor önuralmat, elfogulatlanságot is.” Rajna Ottó a Nehémiás könyvéből olvasott és idézett. „Mi az ami jellemez bennünket, mit látunk Nehémiásnál? Tudott sírni. Vajon tudunk-e úgy sírni? Tudott böjtölni. Tudott kitartóan imádkozni. Bűnvallással jön az Úr elé… Emlékeztette Istent ígéreteire. Kéri Istent, hogy legyen figyelmes rá. „Megvizsgáltam a várfalakat…”, idézte tovább. Szóval nemcsak a protokollt rendezte, hanem vállalta az utat, a kockázatot, ott volt a helyszínen. „még akkor éjjel gyalog mentem föl…” Személyesen akart meggyőződni és aztán cselekedni. Nemcsak az ima a fontos, hogy imádkozzunk, hanem tennünk is kell.

A 45 perces imaáhítat után el is kezdődtek a kongresszus munkálatai, Kovács József leköszönő főtitkár számba vette a küldötteket, majd szavazatszámlálókat jelölt ki a gyűlés.

Első napirendi pontként a Szövetség belső szabályzatát módosították, hat helyen is. A módosítások a 20 tagnál kisebb gyülekezetek képviseletére, a misszióbizottság szakosztállyá avanzsálására és a nyugdíjba vonuló lelkipásztorok anyagi körülményeire vonatkoztak. De talán a legfontosabb változás a szövetség vezetői személyzeti szintjén történt, amikor a leköszönő elnökség javasolta egy pásztorációval foglalkozó alelnök munkába állítását. A gazdasági alelnöki feladatkör megszűnt, a gazdasági ügyekkel ezután a főtitkár-helyettes és az irodavezető foglalkozik.

A belső szabályzat módosítása után a leköszönő vezetők számoltak be tevékenységükről. Ezeket a beszámolókat a küldöttek már két héttel a kongresszust megelőzően megkapták.

Következett az új vezetőjelöltek bemutatása, és az ehhez fűződő hozzászólások. Borzási István jelöltségével kapcsolatosan több küldöttnek is volt kifogása, az ő jelöltségéről végül a közgyűlés szavazással döntött. Király György Borzási Gyulával kapcsolatosan fogalmazott meg kérdéseket, melyekre Szűcs Sándor gazdasági alelnök és Simon József elnök adtak érdemleges választ.

A leköszönő elnökség a mandátuma elején 2011-ben nagy adósságokkal kezdte szolgálatát. Egyik része a szalárdi öregotthon megvásárlása és javítása miatt keletkezett. Ezt az adósságot kongresszusi határozattal úgy rendezte az elnökség, hogy eladta a kolozsvári szövetségi ingatlant. Kifizette az adósságot, a megmaradó összeget, pedig zárolta. Felhasználása kongresszusi jóváhagyással lehetséges.

Szintén a hozzászólások alkalmával vetődött fel a Szövetség taglétszámának csökkenése, amit súlyosbodó problémaként könyvelhetünk el. Simon József leköszönő elnök elmondta, hogy ez általános jelenség, sajnos a hitélet is lehet „fogyasztói” élet, nemcsak a fizikai. A létszámbeli visszaesés okát éppen ebben látta, hogy sokan csak kapni szeretnének az istentiszteleteken, adni kevésbé.

A jelöltek bemutatását és a hozzászólásokat követően került sor a választásra, amelyet Kovács József vezetett. 202-en szavaztak. Ennek eredményeként alakult ki az elnökség illetve a tanács új felállása. A Szövetség új elnöke Pardi Félix lett. A hét tagú elnökséget a következő lelkipásztorok egészítik ki: Borzási Pál (főtitkár), Albert István Zsolt (gazdasági ügyekért is felelős főtitkárhelyettes), Szűcs Sándor, Kis Juhász Vilmos, Budai Lajos, János Csaba (alelnökök). A Szövetség tanácsának további tagjai: Veress Efraim és Borzási István, valamint az elmúlt év őszén missziókerületenként megválasztott küldöttek.

Az új elnökség és a tanács beiktatását Király Tibor vezette, imát mondtak Kovács Gyula és Megyesi József nyugdíjas lelkipásztorok, majd Simon József adta át ünnepi keretek közt Pardi Félixnek a Szövetség vezetését. Az új elnök székfoglaló beszédét a 2Tim 2-re alapozta. „Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemre…” „Ez az én kívánságom is”, mondta. „Az elmúlt négy év nem volt könnyű. S lehet még nehezebb négy esztendő áll előttünk. Erőre van szükségünk. Pál elmondja, hogy a szolgálat nem lesz könnyű, mégpedig három hasonlatot hoz: a vitéz katona harcát, az atléta hasonlatát és a földművelő hasonlatát. A görögök koronát osztottak a győztesek, szabályszerű küzdelem után. Vannak szabályok. A fölműves pedig izzadsággal jár a földet előkészíteni. «Értsd meg, amit mondok.» Jól fontold meg, amire vállalkozol. A legvégén pedig van egy bátorítás: «Emlékezzél meg az Úr Jézus Krisztusról.» Amit ő vállalt, az sem volt könnyű. Amikor nehéz a szolgálat, emlékezzünk meg az Úr Jézusról”, zárta rövid beszédét az új elnök.

Egy rövid személyes momentuma is volt ezután az alkalomnak, amikor Simon József testvért köszöntötték, aki éppen a kongresszus napján ünnepelte születésnapját.

Már fél három is elmúlt, mire az ebédlőasztalokhoz ültek a jelenlevők, s ott folytatódtak a „fontos beszélgetések”.

Gönczi Géza

(A fotókat Szilágyi László készítette.)