El nem múló hűség

Hálaadással gondolok vissza az elmúlt két esztendőre, amelyben Szövetségünk Ifjúsági Szolgálatát vezethettem. Sokféle módon tapasztaltam Isten el nem múló hűségét. Ő mindig mellettem állt. Tanácstalanságomban türelmesen vezetett. Hibáimat kitöltötte szeretetével. Száraz programszervezéseinket Lelkének lüktető erejébe öltöztette fel. A közöttünk megjelenő dicsőséges Isten mindig méltó volt az ünneplésre, a hódolatra, az imádatra.

Munkámat nagyszerű szolgatársak segítették. A lelki közösség egységes látást adott és összhangot munkált közöttünk. A tehermegosztás megőrzött bennünket a leterheltségtől, a megkeseredéstől.

Mély nyomot hagytak bennem a fiatalok bűnbánó könnyei. Nagyszerű volt hallani a szabadulni vágyók őszinte, felfelé irányuló imádságait. Lelkesítő volt újból és újból Isten szolgálatára odaszánni életemet azokkal együtt, akik Isten hívására hangolódtak.

A „van tovább” és „érdemes” érzéseket hozta felszínre bennem a felnövekedőben lévő népes, új generáció. Az Y-nemzedék sokféle újszerű kihívással szembesít bennünket, de egy biztos, őket is nagyon szereti a mindenható Isten. Felelősségünk megérteni, elfogadni és Krisztushoz vezetni őket.

Az Úr kitartó hűsége bennünket töretlen hozzá való ragaszkodásra kötelez. A lelki szolgálatban a legnagyobb szomorúság, amikor látom azokat, akik hűtlenekké lettek. Meghátráltak és megkeményedtek. Bátorodjon szívünk ez újesztendő elején: „Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszafordulnak és elvesznek, hanem azokhoz, akik hisznek és üdvösséget nyernek” (Zsid 10:39-EF).

Szabó László