Kettős évforduló Nagyváradon

Mind a Nagyváradi Timóteus Bibiliaiskola, mind a Nagyvárad-Rogériuszi Gyülekezet idén ünnepelte alakulásának 20-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból közös megemlékezést tartott a belvárosi és a rogériuszi gyülekezet június 19-21. között. A közös istentiszteleteknek, előadásoknak, szemináriumoknak és dicsőítő áhítatoknak a két gyülekezet felváltva adott otthont.

A missziós konferencia nagyvárad-rogériuszi eseményei

Június 19-én péntek délután 18,00 órakor a rogériuszi imaháznál került sor a nyitó istentiszteletre. Az alkalom felvezetését a helyi dicsőítő csapat vállalta, énekszolgálatot még a belvárosi gyülekezet ifjúsági kórusa végzett Szász Imre, Debrenti Balázs és Szász Dániel vezetésével.

Az imaáhítatra hívó buzdítást Péter István békési lelkipásztor intézte a gyülekezethez a 85. Zsoltár alapján. „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?“ „«Meddig haragszol még?» Miért haragszik rám az Úr, tettem fel a kérdést magamnak, amikor ezt az igét olvastam“, mondta Péter testvér. „És rájöttem, hogy az ad okot a haragjára, ha nem vagyok a helyemen. Nemrég hozzánk jött egy kábítószerfüggőségből szabadult fiatalember, és mivel a családja elutasította, mi fogadtuk be. Egy idő után mondtam az Úrnak, hogy ez már egy kicsit sok… És az Úr azt mondta: «A lakásod kié? Az időd kié? A tehetséged kié?» És nagyon megszégyelltem magam…

A helyünkön vagyunk-e, hogy ne vonjuk magunkra az Úr haragját?“ fejezte be Péter István.

A bevezető igeszolgálatot Simon József testvér végezte a Fil 3:8-12 alapján. „Mindig jó együtt lenni a testvérekkel, akikkel együtt indultunk 20 évvel ezelőtt. Itt van előttünk Pál apostol bizonyságtétele, aki nemcsak elindult, de végig is ment az úton, majd a végén megállt, és elmondta: «…futásomat elvégeztem…»“.

„Hogyan indultunk?“, kérdezte Simon testvér. „Kikkel indultunk el, emlékszünk még rájuk?“ És felsorolt néhányat azok közül a testvérek közül, akikkel elindult a missziós gyülekezet. „Az indulást nem lehet elfelejteni. Akárcsak a megtérésünkre, erre emlékezünk. «Megragadott engem a Krisztus», mondja Pál.“ Majd kifejtette, miért ragadta meg Isten Pált: „hogy megismerjem őt“, „hogy legyen igazságom“, „hogy megismerjem a Krisztus szenvedését“ és hogy „meglássam Isten dicsőségét“.

„Meddig jutottunk?“ kérdezte igehirdetése befejezésében Simon József. „Még nem értem célba“, mondja Pál. „Úgy látom, mi sem értünk még célba. Megfáradtunk. Megrepedt nádszál és pislogó gyertyabél vagyunk. Mit tehetünk?“ Majd teendőként a Zsid 12:1-2-t idézte.

Az est folytatásában Dr. D. L. Lowrie amerikai lelkipásztor hirdetett igét, az 1Tim 2:1-8-at vette alapul. „Pál ebben az igerészben arról beszél nekünk, ami az első helyen kell álljon, amikor összegyűlünk istentiszteletre, ez pedig nem más mint a «könyörgés». Mégpedig «minden emberért». Mindenkiért, aki körülöttünk él.“ „Azért kell könyörögnünk, hogy mindenki nyerjen üdvösséget, hiszen a Biblia szerint mindenki megmenthető… Mi pedig az Egyetlen Istennek szolgálunk, aki szívén hordja az ember üdvösségét.“

Az alkalom záró részében Dr. Joe Pendleton két magyarul megjelenő könyvét mutatták be. Dr. Pendleton 20 éve szolgál hűségesen és szakszerűen a misszióiskola tanári gárdájában. Alig volt olyan bibliaiskolás diák Nagyváradon az utóbbi 20 évben, aki ne találkozott volna vele, hiszen évente 2-3 hónapot is eltöltött olykor a városban és a gyülekezetben. Két könyvének – „A bibliatanulmányozás öröme“ és „Folytatása következik – Tanulmányok a Cselekedetekből“ – magyar kiadását meglepetésnek szánták, váradi szolgálata elismeréseként. A kiadást a Dallas-i Prestonwood Baptista Gyülekezet támogatta, Scott Seal lelkipásztor aktív közreműködésével, aki könnyek közt beszélt Dr. Pendleton áldozatkész romániai szolgálatáról.

A missziós konferencia nagyvárad-belvárosi eseményei

A konferenciára érkeztek vendégek belföldről és külföldről. „Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat!“ (Lk 10,2) volt a mottó. Egy angol fordítás szerint: „Milyen hatalmas az aratnivaló! Milyen kevés a munkás! Térdre, és imádkozzatok arató kezekért!“ Eugen Peterson: The Message, Mt 9:37-38

Június 20-án, szombaton délelőtt a belvárosi gyülekezetben folytatódott az ünneplés. Szekrényes Pál szilágysomlyói ny. lp. a Mt 10:16 alapján buzdított imára. A Szentlélek jelképei (galamb, tűz, olaj) által hívta fel a figyelmet arra, hogy Isten előbb formál (szelíddé tesz, tisztít, gyógyít), azután bíz ránk munkát.

A férfikar szolgálata után Rob Wilton részéről hangzott az igei üzenet az ApCsel 3:1-22 alapján. Rob hét éve alapítója és vezető pásztora a New Orleans-i Vintage gyülekezetnek, mely jelenleg kb. 400 tagot számlál. Az igehirdetésben négy következményt említett az evangélium továbbadásának eredményeként. A Jézus evangéliumának hirdetője biztosan számíthat üldöztetésre, emberek hitre jutására, számonkérésre (amikor védekezhet, személyes bizonyságot tehet Jézus nevének felmagasztalására) és az evangélium sokszorozódására, mert ez egy megállíthatatlan mozgalom.

Szünet után kiscsoportos szemináriumokon vehettek részt a „hétvégi bibliaiskola“ hallgatói. A következő témakörökre lehetett jelentkezni: gyülekezetplántálás (Rob Wilton), gyülekezeti vezetés (D. L. Lowrie), evangélizáció (Jarrett Stephens), igehirdetés (Joe Pendleton), ifjúsági szolgálat (Szabó László) és női szolgálat (Debbie Stephens és Annabeth Wilton).

Június 21-én, vasárnap reggel

a belvárosi imaházban találkozott az ünneplő gyülekezet, ahol Szabó László lp. buzdított imára az Ézs 45:2 alapján. Jó volt hálát adni a kegyelemért, az új életért, s azért, mert Isten mindenféle akadályt képes elhárítani és felülírni, hogy megtapasztaljuk szabadítását.

Simon József helybeli lelkipásztor köszöntésében arról a sokféle örömről beszélt, amelyben részesülnek az ünneplők. Mindig öröm a gyülekezetnek, ha fehérruhások tesznek vallást hitükről bemerítés által, s ezúttal is ezt tapasztalhattuk. Jó volt látni a végzős bibliaiskolásokat is az évzárón, s örömforrás volt maga a jubileum is, hiszen örömmel tekintett vissza minden volt bibliaiskolás az elmúlt 20 évre, az együtt töltött hétvégék kihívásaira és áldásaira.

A köszöntés után Simon tv. a nagyváradi misszióiskola történetét ismertette: A ’90-es évek elején Isten megláttatta néhány testvérrel, hogy kevés a lelki munkás. A ma is aktuális ige, a Lk 10:2 és Mt 9:37-38 megmozgatta a szíveket. Nem volt tapasztalat, sem anyagi forrás, csak hit, hogy ezt tenni kell. Az Úr adott önkéntesen szolgáló testvéreket, így indult be a misszióiskola 1995-ben, s azóta minden évben volt felvétel. Nem volt fontos az akkreditáció megszerzése, csak az emberek egyszerű felkészítése. Hármas cél vezette a felkészítőket: 1) hogy a diákok jól megismerjék a Bibliát, 2) krisztusivá formálódjon a jellemük, 3) módszereket sajátítsanak el a színvonalasabb szolgálatra.

Hangsúlyozta: Istent illeti a hála az eredményekért, az áldásokért, s hogy e nap célja az emlékezés mellett az új tűz kérése.

Simon testvér beszámolóját egy régebbi diák bizonyságtevése követte. Szabó Róbert elmondta, hogy bár több mint tíz éve végzett, még mindig örömmel tekint vissza az itt töltött időszakra, arra, hogy a tanároknak mindig volt idejük megválaszolni a diákokban felmerülő sok-sok kérdést. A tanultakból különösen két dolog maradt meg benne: a Biblia tekintélye mindenek fölött áll, s hogy a drága alapra nemcsak „szénát, pozdorját“, de értékeket is lehet építeni.

Befejezésként Szabó Róbert a Lk 10:17-20-at olvasta fel, amelyben a visszatérő tanítványok a tapasztalt csodákról számolnak be Jézusnak. A Mester nem becsüli le a csodákat, sőt megerősíti őket abban a tudatban, hogy valóban nagy hatalommal rendelkeznek; ugyanakkor rámutat, örömük forrása az kell legyen, hogy nevük fel van írva a mennyben. Róbert is erre bátorított mindenkit, hogy ebben a tudatban gyökerezzen az örömünk.

A vegyeskar éneke után Joe Pendleton hirdette az igét a 103. Zsoltár alapján. A Bibliában a legtökéletesebb Istent dicsőítő zsoltár ez, melynek lényege, hogy „én egész lényemmel áldom Istent azért, aki Ő, és azért, amit tett“. Önmagát szólítja fel erre a zsoltáríró az első részben, majd a másodikban rámutat az okokra is, végül az imádat eredményéről szól. Öt áldást sorol fel Dávid: Isten megbocsát (ez a legátfogóbb, ebből ered az összes többi), meggyógyít, megvált, hűséges szeretetet tanúsít, jóval elégít meg. Hatodik áldásként a megújulás van említve, ez azonban már az imádat következménye is egyben. Az örök ifjúságra és a lelki megújulásra utal itt a zsoltáros. Áldjuk tehát az Urat, mert van miért!

Joe testvér szolgálatát követően Giorgiov Adrián és Simon József, helyi lelkipásztorok adták át a végzősöknek járó okleveleket és jutalomkönyveket. Ebben az évben hat diák fejezte be tanulmányait alapfokozaton: Dombi István-Antal, Dombi Kristóf-Barnabás, Lázár Noémi-Judit, Lázár Olivér, Mikó Szabolcs, Ősz Ferenc-Rudolf, három pedig levelező tagozaton: Nagy Noémi, Sebestyén Hajnalka, Szekrényes Eszter. Nagy Ferenc szilágycsehi lp. és Halász Ferenc helybeli diakónus imádkozott a végzősökért.

A vasárnap délelőtt második része a bemerítés eseménye köré épült. Elsőként Szabó László lp. mondott alapigazságokat a bemerítésről, majd Kiss Norbert fehérruhás tett bizonyságot megtéréséről. Jarrett Stephens az elveszett juh példázata (Lk 15:1-7) alapján hirdette az igét. Arról szólt, hogy az elveszettek elsőrendűek Isten számára, ezért nekünk is fontosak kell legyenek. Jézus barátságot kínált fel nekik, ezért vonzódtak mindig hozzá a társadalom kivetettjei. Minden vallás azt tanítja, hogy az elveszett juh kell pásztort találjon magának, a keresztyénség ezzel szemben azt tanúsítja, hogy a Pásztor maga megy az eltévelyedett juh után. Isten nagyköveteiként Jézus nevében kell mennünk keresni az elveszetteket, és soha-soha nem szabad feladni!

Az igehirdetés után öt fehérruhás pecsételte meg Istennek tett fogadalmát a bemerítés vizében: Csepei Andrea, Kiss Norbert, Szűcs Endre, Báthory István és Mikló Ferenc.

Az alámerítést Simon József lelkipásztor végezte. A keresztséget követően D. L. Lowrie testvér saját megtéréséről tanúskodott, majd erre a döntésre hívta mindazokat, akik még nem adták át életüket Jézusnak.

Az új tagok visszatérése után Simon József, Giorgiov Adrián és Szabó László lelkipásztorok kértek mennyei áldást és erőt a bemerítettek életére.

Istené legyen a dicsőség a konferencia minden áldásáért: a szervezőkért, a résztvevőkért, a konyhásokért, az előadókért és bizonyságtevőkért, a fordítókért, az elhangzott üzenetekért, a friss erőért, felbátorodásokért s a jövőben termő gyümölcsökért!

Meleg Adina

– Dr. Jarrett Stephens 2000-ben kezdte szolgálatát a texasi Prestonwood baptista gyülekezetben, amely Észak-Amerika egyik leggyorsabban növekvő megagyülekezete, kb. 38 ezer taggal; négy éve a gyülekezet tanító pásztora.

– Dr. Joe Pendleton a nagyváradi bibliaiskola egyik hűséges tanára, az  UpReach Ministry International szolgálat alapítója.

-Pásztorfeleségek: Debbie 4 lánynak, Annabeth 3 fiúnak és egy lánynak az édesanyja.