Csodák sorozata a börtönben

Csel 16,25-34

Szabó László lelkipásztor evangélizációs igehirdetése a lupényi baptista gyülekezetben – 2015 május 16-én szombat este.

Igehallgatás közben lejegyzett gondolatok Borzási Sándor tv által.

Börtönben! – Milyen gondolattársítás képződik bennünk, amikor ezt halljuk? Talán most a korrupciós bűnösökre gondolunk, s a politikai vétkesek, elítéltek jutnak eszünkbe…

Azonban Pál és Silás a Szentlélek vezetése szerint jutott a börtönbe. -A legbelsőbb, legszigorúbb helyre kerültek, s úgy őrízték őket, mint terroristákat. – Az evangélistákat! Isten szolgáit!

S itt, ilyen helyen, – a börtönben Isten megmutatja az Ő hatalmát. – Isten nagyobb minden elkeserítő körülménynél. Nagyobb Ő minden reménytelen helyzetnél.

Emberileg talán így szólhattak: „Ilyen helyen már Isten sem tud segíteni!… Hát Uram, mi a te parancsodra jöttünk ide… s nézd hova jutottunk! Mi lesz most velünk?!”

Nos Isten csodálatos munkáját látjuk itt. Három nagy csodát szemlélhetünk.

I.

Csoda volt az, hogy Istent dicsőítették. „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőítették az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.”

Nehéz és nagy dolog igazságtalanul szenvedni. Itt Pál és Silás ártatlanul, igazságtalanul szenvedtek… És ilyen állapotban ők dicsérték az Istent! Sajgó sebekkel telve is imádják Őt!

Nagy csoda ez!

Amikor ilyen körülménybe jutunk, általában panaszok fakadnak fel bennünk.

De tekintsünk fel Istenre, hittel. Dicsérjük Őt, számolva azzal, hogy „Istentől lett e dolog”, s Isten kezében van az életünk.

Ő uralkodik. Isten kormányoz. „Megértettük, hogy oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük az evangéliumot”, s minden következmény az Ő tervéhez tartozik.

Tudták, hogy Isten nem hibázott. Nem estek ki az Ő kezéből. Tudták: „Isten kezében van az életünk, akár folyóparton imádkozunk, akár a börtönben sajgó sebben vérzünk.”

Rettenetes dolog emberek kezébe esni, a körülmények foglya lenni, csak a véletlent látni! …„Jaj, mi lesz velem, ha megöregszem… ha lebetegszem… ha elveszítem szeretteimet… ha eljönnek a nemszeretem napok…!” Ilyen sötét gondolatok közt bátorítsunk bennünket a hit, hogy „Krisztusban elrejtve életünk biztonságban van Isten kezében.”

Szeressük az Úr Jézust!

Pál és Silás minden helyzetben, körülményeiktől függetlenül szerették Őt.

Péter nagy fogadkozással ígért hűséget a Mesternek, de nem soká átkozódva megtagadta Őt. Az Úr Jézus feltámadása után újra meg újra ezt kérdezte tőle: Szeretsz-e engem? – Ez a kérdés!

Ha szeretjük az Urat, akkor –

Szeressük ellenségeinket is!

Pál és Silás itt nem az ellenségre panaszkodtak.

Lett volna okuk panaszkodni a börtönőr túlbuzgósága miatt, aki, noha ők sebektől szenvedtek, igen szívtelenül bánt velük. De ők szidalmazás helyett dicsérik az Urat, s mentő szeretettel viszonyultak, szóltak a foglyokhoz. S mindenkinek szolgálnak.

Mekkora csoda: börtönből felszálló dicséret!

II.

A második csoda a földrengés volt: „Hirtelen nagy földindulás lett, annyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai, azonnal megnyíltak az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódtak”.

A földrengés Isten ítéletének a kifejezője a Bibliában. (Lásd: a Sinai hegynél, a törvényadásnál; Jézus feltámadásánál; Zsid 12,26;)

De isteni csoda volt, hogy ez a földrengés csak azt az épületet rázta meg, de úgy, hogy nem dőlt össze. Nem történt tragédia a városban. Csak a bilincsek hulltak le a foglyokról, s kitárultak a börtönajtók.

Arra tanít ez bennünket, hogy

Értelmetlen dolog az aggodalmaskodás.

Pál és Silás nem aggodalmaskodtak, bár emberileg lett volna rá okuk.

Épp a Filippi levélben írja az apostol: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Isten békessége meg fogja őrizni szíveteket, gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7).

Az aggodalom ellenszere tehát: Istenhez közel lenni, Őt dicsérni, imádkozni!

„Ki hengeríti el nékünk a követ?” kérdezték az Úr Jézus sírjához igyekvő asszonyok. Értelmetlen aggodalom volt ez is, hisz Krisztus feltámadott.

A megoldás mindig Istennél van! Neki mindig vannak megoldásai életünkre.

Pál és Silás Jézusra néztek, nem a bilincsekre. Hittek Krisztusban!

Nem tudták ők a fejleményeket, amik következnek. De tették azt, amit tenniük kellett. Tudtak az Úrban bízni!

Nézzünk mi is Őrá!

Értelmetlen az aggódás, hisz, mit érsz el vele? Semmit sem használ, sőt, saját magunknak is ártunk vele, és másoknak is.

Istvánról azt olvassuk, hogy Szentlélekkel telve a mennybe függesztette tekintetét, s látta az Úr Jézust Isten jobbján állni. S erről bizonyságot is tett ellenségeinek. – Istent látja, és imádkozik ellenségeiért!

Isten munkálkodik. Számítsunk rá, és számoljunk Vele!

Fontoljuk meg, hogy

Bűn a panaszkodás és elégedetlenkedés.

Pál és Silás nem nyavalyogtak a helyzet miatt. Nem arról beszélgettek, s nem arról gondolkoztak, hogy őket privilégium illetné meg.

„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.  Például vegyétek, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok…” (Jak 5, 8-11).

Bűn az, amikor úgy gondoljuk, mi jobbat érdemelnénk…

Isten szolgái megalázkodnak, meghajolnak, felnéznek várakozva Istenre és kívánják megtapasztalni az Úr szabadítását.

Eltöprenghetünk azon, hogy milyen várakozás volt Pálban és Silásban?

A város vezetői úgy viselkedtek, mintha minden hatalom az övék lenne. – Később megszégyenültek, hisz ők vétkeztek a törvény ellen, s Pált és Silást meg kellett kérlelniük.Most úgy viselkednek, mintha mindenre joguk lenne. –

De Pál és Silás tudja: itt Isten az Úr, és Ő csodálatosan cselekedni fog!

III.

A harmadik csoda: a börtönőr megtérésének a csodája.

A bilincsek bár lehulltak, és az ajtók kinyíltak, de a rabok nem szöktek meg. Isten tökéletes, pontos munkát végzett.

Felserkenve a börtönőr nem hisz a szemeinek. Arra gondol, itt mindennek vége, rá a halálbüntetés vár!

Íme, egyik pillanatról a másikra egyik végletből a másikba esik: most kész elvetni magától az életet.

Milyen hamar kerül a pusztulás mélységébe az ember! – Előbb azt mondja „azt teszek, amit akarok”, s aztán végezni akar magával… Rohamosan sodródik a halálba! –

Nincs megoldás, lelki-szellemi sötétség veszi hatalmába.

Itt csak Isten apostola segíthet. Isten igéje, Jézus Krisztus evangéliuma!

Isten életmentő szolgálatát látjuk itt: „Semmi kárt ne tégy magadban!”

Erre feltesz egy kérdést. „Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” S e kérdés arról árulkodik, hogy Isten elkezdte benne a munkát.

Nagyon jó kérdés! – Honnan tudott ő az üdvösségről?

Belátta, szüksége van a változásra, a megmenekülésre! Keresi a menekülési utat.

Van evangélium, örömhír a legmélyebb kétségbe esetteknek is. „Higgy az Úr Jézusban” – és hirdették neki Isten Igéjét.

Életváltozás történt: „És magához vette őket az éjszakának azon órájában, megmosta az ütésektől; és megkeresztelkedett azonnal ő és az övéi mindnyájan.  És bevitte őket házába, asztalt terített nékik, és egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek.”

Micsoda változás! Ilyet bizonyára el sem képzelhetett azelőtt!

Isten tud változást hozni!

Íme, megváltozott a személyes élete, a családi élete, a szolgálata!

Isten tud csodát tenni! Krisztus a csoda titka.

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az – a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.”

Isten meg csodát tud tenni a te életedben is. Hatalmas Úr a mi Istenünk!

Miért kellett oda kerülnie Pálnak és Silásnak? – Mert Istennek terve volt! Az Ő bölcsessége rejlik ez eseményben.

Ilyen szolgákra van szüksége az Úrnak, akik szenvedni is készek, hogy Isten terve megvalósuljon. Készek elszenvedni igazságtalanságokat. „Mindent elszenvedek a választottakért, hogy elnyerjék az üdvösséget.”

Jézus eljött a bűnösök közé – a bűnösök barátja lett – meghalt, mint igaz a nem igazakért.

„Nézzünk fel Jézusra, aki megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” Zsid 12,2.

Az Úr dicsőítése nem hangulat kérdése. Hanem azért tesszük, mert találkoztunk Krisztussal! Ő Úr életünk felett! Ő Úr minden felett! Életünk el van rejtve Őbenne. Üdvösséget nyertünk tőle, gyermekei vagyunk. Ezért van okunk az örömre bármilyen nehéz helyzetben is.

Isten megmozgat eget-földet, hogy megnyerjen bennünket.

Én hívő családban születtem, de volt idő, amikor tékozló fiúként világi örömökre vágytam, sőt el is indultam a lejtőn… Isten mindig visszafogott.

Arra késztetett, hogy szomjúhozzam igazán Isten után!

Megértette velem, hogy nem biztos, lesz-e visszatérés a tékozló útról. Olyan példákat hozott elém, melyekkel megrázta az életemet. Összetörtem, s őszintén Istenhez tértem! „Könyörülj rajtam, Uram! tégy igazán a magadévá! Új vágyat adj szívembe, hogy szolgád lehessek.

Szeretnék szólni azokhoz, akik a széles úton járnak.

Nem kell megtanulnod a kárhozat útját. Az könnyű, máris azon vagy. –

Az üdvösség útját viszont meg kell tanulni. Kérdezned kell: Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?

Ragadd meg most a Krisztus Jézust, a kegyelmet, fogadd el Őt hittel személyes Megváltódnak, és üdvözülsz! Ámen